Komfortépítés éles helyzetekben
A klíma fejlesztések legkifinomultabb vívmányai

A rendelkezésre álló műszaki megoldások problémái, nehézségei, korlátai a klíma, és még inkább a komfortrendszerek tervezési, „kitalálási” stádiumában - különösen, ha már egy közepesen összetett feladatról van szó - elég hamar kikristályosodnak.

Mégis, ma még ritkán jutnak el a megoldást keresők addig, hogy „felfedezzék” azt a módot, ahogy a legkorszerűbb technológiák képesek ötvözni a különböző kialakítású hagyományos rendszerek előnyeit.

Ha a cikk rövidített verziója érdekli,

kérem, kattintson ide!

 

Vegyünk csak néhány alapesetet a három legalapvetőbb komforttechnikai megoldás esetében:

  • A klasszikus split rendszerek esetében hamar korlátba ütközik a szárnyaló gondolat a kültérik darabszámának és elhelyezhetőségének tekintetében.
  • A folyadékhűtős megoldásoknál az alacsony hatásfok, a részterhelések problémaköre és az üzemeltetéssel kapcsolatos feladatok sokasága kényszerít kompromisszumokra.
  • Az észak amerikai területek klasszikusának számító teljes légcsatornás rendszerek pedig - ahol nem csak a friss levegő, hanem a teljes komforttechnika kezelt levegője légcsatorna hálózaton keresztül éri el a különböző helységeket - egyrészt idegenek az európai építészeti hagyományoktól, másrészt nagyságrendekkel nagyobb üzemeltetési helyet igényelnek, így a hasznos terület/üzemviteli terület arányt elég kedvezőtlen irányba viszik.

 

Tekintettel arra, hogy a teljes légcsatornás rendszerek előnyeként említhető szellőztetési funkciók mind split, mind folyadékhűtő/fan-coil megoldásokkal kombinálva megvalósíthatók, a teljes légcsatornás rendszerek további elemzésétől jelen cikkemben eltekintek. Teszem ezt azért is, mert néhány olyan alkalmazástól eltekintve, ahol a teljes légcsatornás klimatizálás egyértelmű előnyöket takar (például nagy alapterületű egyterű kereskedelmi létesítmények esetében), a teljes légcsatornás komfortrendszer megoldások alapvetően idegenek az európai építési szokásoktól.

 

Vegyük hát górcső alá az első két megoldást. Mindkét rendszer szép számú referenciával rendelkezik hazánkban, sőt a folyadékhűtő/fan-coil megoldások aránya a korszerűbb technológiákkal szemben messze meghaladja a nyugat európai, de még a cseh, szlovák és lengyel átlagot is.

 

Nézzük át egy egyszerű felsorolást, mintegy mérleget vonva az előnyökről és hátrányokról.

 

Folyadékhűtős/fan-coilos rendszerek:

 

Előnyök:

  • Nagy számú beltéri egység (fan-coil) integrálható egy kültéri egységre
  • Hagyományos fűtési rendszerekkel (gázfűtés) integrálható megoldás
  • Egyszerű, gerincvezetékes csövezési rendszer, egy pár vezetékkel csövezhető. (Ez tervezés és elhelyezés függő, nem általános szabály)
  • Hosszú csőszakaszok kivitelezése is megoldható megfelelő hidraolikai méretezéssel
  • Finomszabályozás elvileg megoldható (Ez műszakilag megoldható, de elég költséges lehetőség. Gyakorlatilag fan-coilonkénti három utas KEVERŐ szelepet és az ezt vezérlő elektronikát igényli, amit jellemzően nem építenek be ilyen rendszerekbe.)
  • Magasabb befújt levegő hőmérséklet a standard split rendszerekhez képest, azaz kisebb hideghuzat hatás.

Hátrányok:

  • Nagy fajlagos kültéri méret
  • A hűtési víz hőfoka magasabb, mint a split rendszerek hűtőközeg hőmérséklete. Ezen kívül a split rendszereknél nagyrészt elpárolgással vonjuk el a hűtendő tér hőjét. E tényezők miatt lényegesen nagyobb beltéri egység méret szükséges azonos hűtőteljesítmény eléréséhez fan-coilos rendszereknél.
  • Három hőcserere szükséges, melynek mindegyikre rontja a hatásfokot:
    • Levegő/hűtőközeg hőcsere a folyadékhűtőben (léghűtéses folyadékhűtőt feltételezve)
    • Hűtőközeg/víz hőcsere a folyadékhűtőben
    • Víz/levegő hőcsere a fan-coil készülékben.
  • Többszörös csőátmérők a hűtőközeges rendszerekhez képest azonos teljesítmények mellett. Nagyteljesítményű folyadékhűtős rendszereknél könnyen előfordulhatnak combvastagságú vezetékek. Ráadásul a vizes hűtéshez lényegesen nagyobb átmérőjű csővezetékek szükségesek, mint a vizes fűtéshez, így a fűtési rendszereknél megszokott vezetékméreteknél lényegesen nagyobb átmérőjű csövekkel kell számolni, ha a hűtés is vizes rendszerű.
  • Nagyszámú szerelvény a csővezetékrendszerben (csapok, szelepek, beszabályzók, nyomás és hőmérsékletmérők, beavatkozók), amely nagyobb szerelési hiba lehetőséget hordoz
  • Magasabb zajterhelés kültérben azonos teljesítmények mellett.
  • Magasabb zajterhelés beltérben azonos teljesítmények mellett. (A magasabb vízhőfok miatt nagyobb légszállítás szükséges.)
  • A sok szerelvény miatt bonyolult a rendszer szigetelése, nagy a kondenzvízképződés veszélye a csőrendszerben.
  • Érzékeny a vízfeltöltés tisztaságára.
  • Magas karbantartásigény, téliesítési és fagyásproblémák. Folyamatos felügyeletet igényel.
  • Az üzemeltetése segédenergiát igényel (keringető szivattyúk), melynek fogyasztását többnyire nem veszik figyelembe a hatásfokszámításoknál.
  • A kültéri egységben kevés a teljesítményfokozat, ezért a részterhelések hatásfoka nem optimális.
  • A teljesítményhullámok kiegyenlítését szolgáló puffereknél nem biztosítható a hőveszteség 100%-os megszűntetése (puffertartály hőszigetelés), amely további hatásfokrontó tényező.
  • Professzionális szabályozástechnika csak költséges épületfelügyeleti rendszerekkel oldható meg.

Split rendszerek 

 

Előnyök:

  • Kisméretű beltéri egységek
  • Alacsonyabb zajszint
  • Elpárolgási és kondenzációs folyamatok kihasználása. Kisebb hűtő/fűtőközeg mennyiséggel nagyobb hűtő/fűtőteljesítmény közvetítése
  • Csak két hőcsere van a folyamatban
  • Kis átmérőjű csővezetékek
  • Egyszerű telepíthetőség
  • Nincsenek szerelvények a csővezeték rendszerben
  • Az inverter technológia megjelenésével pontos és jó szabályozhatóság
  • Fajlagosan kis kültéri méret (1 kw-ra jutó helyfoglalás)
  • Jó hatásfok

Hátrányok:

  • Kevés számú beltéri egység (maximum 4-5) integrálható egy kültéri egységre
  • Hagyományos fűtési rendszerekkel nem integrálható megoldás
  • Csillagpontszerű csövezés, beltérinként önálló csővezetéket igényel
  • A csőszakaszok hossza erősen korlátozott, különösen a függőleges magasságkülönbségekre. Különösen igaz ez a nem inverteres spilt rendszerekre. Emiatt korlátozott a kültéri egységek elhelyezésének kialakítása.
  • Finomszabályozás csak az inverteres rendszereknél oldhatók meg.
  • Alacsony befújt levegő hőmérséklet a nem inverteres splitek esetében, a fan-coil rendszerekhez képest magasabb hideghuzat hatás. Ez a probléma inveretres berendezéseknél már jól megoldott.

 

Hiszem és vallom, hogy a mérnöki tudomány a kompromisszumkeresés tudománya. Kompromisszumos megoldáskeresés a feladat pontos meghatározásának, az igények helyes körülírásának, a rendelkezésre álló technológiáknak, a környezeti (beleértve az építészeti) adottságoknak, a beruházási és üzemeltetési költségeknek és talán nem szentségtörés, ha leírom: a szubjektív megrendelői elképzeléseknek sokismeretlenes egyenletére.

 

Valahol a felsorolás közepén van azonban egy sor, amely gyakorlatilag átléphetetlen korlátot szab az összes többi „változó” tekintetében: a rendelkezésre álló technológia.

 

Csak egy példa az előbbi előny/hátrány felsorolásokból kiindulva: hiába áll rendelkezésre egy megrendelői ízléshez tökéletes igazodó, kedvező üzemeltetési és beruházási költségű split technológia a feladat megoldására, ha az építészeti adottságok, és a kültéri egység elhelyezésének szubjektív szempontok szerint is elfogadható helye ~100 m csövezési hosszt igényelnének. Az optimális elképzelés megvalósításának korlátot szabnak a technológia határai.

 

És itt egy nagyon éles határpontot kell megfogalmaznom: ha a rendelkezésre álló technológia ennyire komoly befolyással bír egy beruházás helyes vagy mondjuk azt: kevésbé optimális irányba történő indításához, azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom: a rendelkezésre álló technológiák lehetőségeinek pontos és valós ismerete elengedhetetlen a helyes döntés meghozatalára.

 

És ez bizony nem egyszerű feladat. A fenti sokismeretlenes egyenlet természetesen a gyártók előtt sem jelentenek újdonságokat. Minden új fejlesztés abba az irányba mutat, hogy a technológia minél kevesebb korlátot, minél tágabb válaszlehetőségeket biztosítson a megoldáskeresők részére.

A különbségek elsősorban abban vannak, hogy mely gyártó mely ismeretlennek enged tágabb és melyiknek szűkebb határt.

 

Egy példa: valószínűleg nem elképzelhetetlen a maiaknál jobb, megkockáztatom, lényegesen jobb hatásfokú klímarendszerek építése. Űrtechnológiák alkalmazásával, irgalmatlan bekerülési költségekkel….

 

Azt gondolom, nem tűnik rossz megközelítésnek, ha a fejlesztés egyik alapkövének azt tekinti egy gyártó, hogy az előző pontokban a split és a folyadékhűtős rendszerek előnyeit sorba vegye, és egy új megoldásban ötvözze.

 

Hogy is nézne ki ez a lista? Rakjuk össze mi is!

 

  • Nagy számú beltéri egység integrálható egy kültéri egységre
  • Teljeskörű fűtési megoldás
  • Egyszerű, gerincvezetékes csövezési rendszer, egy pár vezetékkel csövezhető.
  • Hosszú csőszakaszok kivitelezése
  • Finomszabályozás
  • Szabályozható befújt levegő hőmérséklet
  • Kisméretű beltéri egységek
  • Alacsonyabb zajszint
  • Elpárolgási és kondenzációs folyamatok kihasználása.
  • Csak két hőcsere van a folyamatban
  • Kis átmérőjű csővezetékek
  • Egyszerű telepíthetőség
  • Nincsenek szerelvények a csővezeték rendszerben
  • Pontos és jó szabályozhatóság
  • Fajlagosan kis kültéri méret (1 kw-ra jutó helyfoglalás)
  • Jó hatásfok

 

Idilli elképzelés, nem igaz? Pedig van egy gyártó, amely több, mint 20 éve elindult ezen a gondolatmeneten. Sokáig egyedül maradt, amikor 1986-ban megjelent az első fejlesztés.

Mára egyértelműen megfogalmazhatjuk: a komforttechnika egyik legnagyobb ütemben fejlődő megoldásrendszeréről és technológiájáról van szó.

Napjainkban már félszáz gyártó másolja az eredeti ötletet. De az a cég, amely rálépett erre az ösvényre, máig a legprofesszionálisabb megoldások szállítója. És nem utolsó sorban a cég neve - nem kis mértékben ennek az új technológiának a kifejlesztésének köszönhetően - a komfortszakma emblematikus szereplőjévé vált.

 

 

A gyártót úgy hívják: DAIKIN. A rendszer neve pedig: VRV.

 

VRV, azaz Variable Refrigerant Volume. Változó hűtőközeg mennyiség. Egy ízig-vérig műszaki elnevezés - és egy hihetetlenül emberközeli megoldás.

 

(Megjegyzés: Mivel a VRV a DAIKIN védett márkaneve, a szakmában VRF, azaz változó hűtőközeg áramú rendszereknek nevezik a hasonló elveken alapuló megoldásokat.)

 

A rendszer lényege, hogy összetetten képes szabályozni a rendszerben áramló hűtőközeg mennyiségét - mind a teljes rendszer, mind az egyes hűtő/fűtő (azaz beltéri) egységek tekintetében.

Tekintettel arra, hogy a hűtési/fűtés körfolyamatban a hűtőközeg bonyolult nyomás és állapotváltozásokon megy keresztül, ez nem mondható egyszerű kérdésnek.

Ahogy a legkorszerűbb vadászgépek már képtelenek lennének akár egy métert is repülni bonyolult vezérlő komputerek és szoftverek nélkül, a hűtőközeges rendszerek ilyen elveken működő megoldásai sem képzelhetők el egy összetett folyamatvezérlő elektronika nélkül.

 

Mi tehát a VRV rendszer alapreceptje? Nagyon tömören talán így fogalmazhatjuk meg:

  • Vegyünk alapul egy egyszerű splitklíma rendszert
  • Biztosítsuk a teljesítmény szabályozhatóságát a kültéri egységben (ez napjainkban szinte kizárólag inverter technológiát jelenthet)
  • Növeljük a beltérik számát
  • A beltéri egységeket ne egyenként, hanem közös gerincvezetéken fűzzük fel a kültéri egységre
  • A gerincvezetékes elrendezés miatt a beltéri egységekben meg kell oldani a belépő hűtőközeg mennyiségi és nyomásszabályzását (ez a splitek esetében többnyire a kültéri egységekben van.)
  • Mind a kültéri, mind a beltéri egységbe biztosítsunk egy elektornikát a teljesítmény szabályozására
  • Végül készítsünk egy központi vezérlőelektronikát a rendszer működésének összehangolására.

 

A technológia tehát rendelkezésünkre áll. A DAIKIN a VRV rendszer több, mint 20 éves fejlesztési és üzemeltetési tapasztalataival ma (is) a legprofesszionálisabb megoldást kínálja III. generációs berendezéseivel.

 

 

De mik is ezek az előnyök a gyakorlatban?

 

Ha egyberakjuk a split és a folyadékhűtős rendszerek összes előnyös tulajdonságát, egy elég maximalistának mondható listát kapunk. Nézzük csak:

 

  • Nagy számú beltéri egység integrálható egy kültéri egységre
    • A DAIKIN VRV III generációjánál 64 beltéri integrálható egy rendszerbe. Ez persze nem azt jelenti, hogy ennél nagyobb beltéri számú rendszerek nem építhetők, csak azok több körből épülnek össze. És persze vezérléstechnológiai szempontból összeköthetők és egyé tehetők.
  • Teljeskörű fűtési megoldás
    • A VRV rendszerek jelenlegi generációja teljes körű fűtési megoldást kínál a klimatizált helységekbe - gázüzemmel versenyképes vagy olcsóbb árakon.
  • Egyszerű, gerincvezetékes csövezési rendszer, egy pár vezetékkel csövezhető.
    • A VRV rendszerek mind gerincvezetékes, mind osztó/gyűjtős elrendezésben, sőt ezeket kombinálva is kiépíthetők
  • Hosszú csőszakaszok kivitelezése
    • A VRV III. generációja 1 kilométer (azaz 1000 m) össz csőhosszat engedélyez egy körön belül. A magasságkülönbség a kültéri és a legtávolabbi beltéri között elérheti a 90 m-t.
  • Finomszabályozás
    • A rendszer működésének elengedhetetlen része a professzionális szabályzórendszer megléte, az szinte magától értetődik.
  • Szabályozható befújt levegő hőmérséklet
    • A beltéri egységenként beépített szabályzók az egyik legkifinomultabb hőmérséklet szabályozást biztosítják.
  • Kisméretű beltéri egységek
    • A split rendszerekkel azonos méretű beltéri egységek érhetők el
  • Alacsonyabb zajszint
    • A split rendszerekkel azonos zajszintek érhetők el
  • Elpárolgási és kondenzációs folyamatok kihasználása.
    • A VRV rendszer direkt elpárologtatós rendszer, annak minden előnyét magában hordozza.
  • Csak két hőcsere van a folyamatban 
  • Kis átmérőjű csővezetékek
    • A VRV rendszerű klímaberendezések csövezési átmérője lényegesen kisebb, mint a hasonló teljesítményű vizes rendszereké. Egy 130 kW teljesítményű összeállítás legnagyobb - induló - csőátmérője mindössze 42 mm.
  • Egyszerű telepíthetőség
    • A VRV rendszerek csövezési megoldásai nem tartalmaznak semmilyen szerelvényt. Minden mérő, vezérlő, védelmi és beavatkozó elem a kül- és a beltéri egységekben gyárilag előszerelt. Magának a rendszernek az elemei is igen kis fajlagos méretűek, és a csővezeték elvezetése is lényegesen könnyebben elrejthető. 
  • Nincsenek szerelvények a csővezeték rendszerben 
  • Pontos és jó szabályozhatóság
    • A már említett szabályzó rendszer egy professzionális épületfelügyelet szintű megoldást biztosít - anélkül, hogy épületfelügyeleti rendszert kellene vásárolnia (a klímaberendezés tekintetében.)
  • Fajlagosan kis kültéri méret (1 kw-ra jutó helyfoglalás)
    • Egy azonos teljesítményű folyadékhűtő helyfoglalásának átlagosan 50%-ára van szükség. Fűtési üzem kihasználása esetén a kazán helye is megtakarítható részben vagy egészben. 
  • Jó hatásfok
    • A nagy rendszerek egyidejűségét kihasználva még a spliteknél is jobb, teljes üzemidőre számított hatásfok érhető el.

De tehetünk még egy próbát. Nézzük meg a negatív lista szemszögéből a VRV adta válaszokat. (Itt csak azokat a kérdéseket tárgyalom, amelyekre az előzőekben nem adtam egyértelmű válaszokat.)

 

Folyadékhűtős rendszerek hátrányai - VRV válaszokkal:

 

  • A sok szerelvény miatt bonyolult a rendszer szigetelése, nagy a kondenzvízképződés veszélye a csőrendszerben.
    • A VRV rendszerek csövezése rendkívül egyszerűen szigetelhető. A csövezés gyári elemeire - az elosztó illetve osztó/gyüjtő egységekre - gyári szigetelőburkolat biztosított.
  • Érzékeny a vízfeltöltés tisztaságára.
    • A VRV rendszer csővezetékeiben ú.n. hűtőközeg, az R410 jelű hűtőgáz kering. A gáz egy része gyári feltöltés, a szükséges rátöltést fóliazárt palackokból biztosítjuk. A vezetékhálózat megnyitása előtt nitrogénnel kerül átöblítésre, majd teljes vákuum szintre szivattyúzzuk.
  • Magas karbantartásigény, téliesítési és fagyásproblémák. Folyamatos felügyeletet igényel.
    • A VRV rendszer csövezése ú.n. keményforrasztásos rézvezeték, 40 bar nyomáspróbával. A rendszer elkészülte után csak fizikai sérülés esetén igényel karbantartást. A benne keringő hűtőközeg nem fagyveszélyes.
  • Az üzemeltetése segédenergiát igényel (keringető szivattyúk), melynek fogyasztását többnyire nem veszik figyelembe a hatásfokszámításoknál.
    • A VRV rendszerben a hűtőközeg keringését a kompresszor, vagy kompresszorok biztosítják. Ezek hatásfoka - már csak az inverter vezérlés miatt is - általánosságban lényegesen jobb az azonos teljesítményű folyadékhűtős rendszerekénél. Ez már önmagában is kisebb elektromos teljesítményfelvételt eredményez a VRV javára. Gyakori hiba azonban, hogy a folyadékhűtős rendszerek teljesítmény vizsgálatánál elfeledkeznek a vizes keringető szivattyúk áramfelvételét figyelembe venni. Pedig ez a tényező a vizes rendszer elektromos teljesítményfelvételét akár 5-6%-al is növelheti
  • A kültéri egységben kevés a teljesítményfokozat, ezért a részterhelések hatásfoka nem optimális.
    • A VRV rendszerek inverteres vezérlése gyakorlatilag fokozatmentes szabályozásnak tekinthető.
  • A teljesítményhullámok kiegyenlítését szolgáló puffereknél nem biztosítható a hőveszteség 100%-os megszűntetése (puffertartály hőszigetelés), amely további hatásfokrontó tényező.
    • A VRV rendszereknél nincs ilyen jellegű pufferelésre szükség.
  • Professzionális szabályozástechnika csak költséges épületfelügyeleti rendszerekkel oldható meg.
    • A VRV-knél alaphelyzetben teljes körű szabályzás biztosított. A szabályzó elektronika valamennyi rendszerparaméter méri, és kezeli a folyamatszabályozást is. A feladat és az üzemeltetői igényei alapján lehet beépíteni a megfelelő szintű terminált - azaz beavatkozó és információlekérő központot. Ez lehet egy egyszerű fali szabályzó, centralizált nyomógombos és karakteres kijelzésű fali szabályzó, internetre kapcsolható színes érintőképernyős szabályzó vagy komplett számítógépes felügyeleti terminál.
    • A VRV rendszer saját felügyeleti alkalmazása jórészt a rendszeren belüli paraméterek kezelésére szolgál. Éppen ezért olyan esetekre, ahol teljes épületfelügyeleti megoldás kerül kiépítésre, többféle szabvány csatlakozófelület biztosítja a VRV integrálhatóságát.

 

 

Spit rendszerek hátrányai - VRV válaszokkal:

 

  • Kevés számú beltéri egység (maximum 4-5) integrálható egy kültéri egységre
    • A DAIKIN VRV rendszereinek III generációja 64 beltéri egység csatlakoztatására alkalmas
  • Hagyományos fűtési rendszerekkel nem integrálható megoldás
    • Bár a hűtőközeges rendszerek integrálhatósága hagyományos - pl. gázfűtéses - megoldásokkal nem egyszerűen megoldható feladat, a kérdés nem marad válasz nélkül. A DAIKIN VRV rendszere -20 oC külső hőmérsékletig garantált, és -25 oC külső hőmérsékletig működő hőszivattyús megoldást biztosít. Mindezt olyan hatásfokkal, amely még a hazai - piacinak semmiképp sem nevezhető - gáz/villamos energia árarány mellett is gazdaságosan üzemeltethető.
  • Csillagpontszerű csövezés, beltérinként önálló csővezetéket igényel
    • A DAIKIN VRV rendszer nagyszerű válasza: mind gerincvezetékes, mind csillagpontos, mind ezek kombinációiból álló vezetékhálózat megvalósítható.
  • A csőszakaszok hossza erősen korlátozott, különösen a függőleges magasságkülönbségekre. Különösen igaz ez a nem inverteres spilt rendszerekre. Emiatt korlátozott a kültéri egységek elhelyezésének kialakítása.
    • DAIKIN VRV III = 1 km (azaz 1000 m) maximális csőhossz. Ahogy a III. generáció bejelentésekor fogalmazott a gyártó: csak legyen hozzá épület…
  • Finomszabályozás csak az inverteres rendszereknél oldhatók meg.
    • A VRV rendszer egyik alappillére az inverteres vezérlés

 

Nos, azt hiszem, a válaszok önmagukért beszélnek. Ez idáig azonban elsősorban technika és technológia.

 

Ha igazán látni szeretnénk a VRV rendszerek nagyszerűségét, érdemes megvizsgálni néhány szemszögből, hogy mik azok a tényleges előnyök, amit egy komfortépítési feladat során ez a nagyszerű technológia nyújthat Önnek:

 

 

DAIKIN VRV-III - a beruházók kedvence:

Bár a berendezések alap bekerülési ára értelemszerűen magasabb egy split vagy egy folyadékhűtős rendszer fő elemeinek alapáránál, összességében mégis igen versenyképes lehet a megoldás. Nézzük az érveket:

  • A VRV rendszer a kültéri egység, a beltéri egység és valamilyen alapszabályzó megvásárlása után már csak a - szerelvényeket nem igénylő - rézcsővezeték kiépítését igényli a gyári elágazó vagy osztó/gyűjtő idomok beépítésével. (Megjegyzés: a gyári elágazó és osztó gyűjtő idomok gyakorlatilag passzív - elektromos betáplálást és mozgó alkatrészt nem tartalmazó -, keményforrasztással készült fittingek.) Ha ez megvan, már csak be kell kapcsolni a rendszert.
  • Egy folyadékhűtős rendszer esetében a hűtőgép és a beltéri egység (fan-coil) megvásárlását követően még igen távoli az indítás. A rendszerelemek közé még egy igen sok alkatrészből álló vízcsőrendszert kell kiépíteni. Ha eltekintünk a tényleges csővezetékektől, akkor is szép sort lehet összeállítani:
    • Szivattyú vagy szivattyúk
    • Puffertartály
    • Tágulási tartály
    • Elválasztó gömbcsapok (beépített egységenként 2-4 db, beleértve a szivattyúkat, puffereket, szűrőket)
    • Motoros szabályozó szelepek
    • Ventilátor fordulat szabályozó egységek
    • Szakaszoló szerelvények
    • Vízmennyiség beszabályozó szerelvények (szabályzó szelepek vagy tömegáram korlátozók)
    • Töltő és ürítő pontok
    • Töltő és ürítő pontokhoz vízkiállás illetve vízelvezetés kiállás
    • Fagyvédelmi megoldás
    • Szűrők
    • Vízhőmérséklet mérők
    • Víznyomás mérők
    • Biztonsági szerelvények (túlnyomás védelem)
    • Áramlás védelem (folyadékhűtő védelme, ha nem gyári tartozék)

 

És még mindig csak egy alaprendszerről beszélünk. Ha Önnek, mint beruházónak átfogóbb igénye jelentkezik a rendszer üzemeltetésével kapcsolatban, folytatni lehet a listát. Ha csak két egyszerű igényt felvetek, máris sorolhatom.

 

1./ Szeretné központilag látni és szabályozni a beépített készülékeket. Ami ehhez kell:

    • Távvezérelhető szabályzó minden beltéri egységhez
    • Belső hőmérséklet érzékelő és távadó minden beltéri egységhez
    • Kommunikációs egység minden beltéri egységhez
    • Központi vezérlőmodul
    • Kommunikációs vezetékelés
    • Vezérlő számítógép
    • Vezérlő szoftver

 

Csak az egyértelmű összevethetőség miatt: a VRV esetében csupán egy központi terminált kell rákötni a rendszerkommunikációra (egy 2 eres vezetékkel!), és a kérés teljesült.

 

2./ Szeretné, ha az egyes készülékek nem az utcát hűtenék/fűtenék. (Pl. szállodai alkalmazásoknál a nyitva hagyott ajtók-ablakok problémája)

 

Egy folyadékhűtős rendszernél vagy olyan fan-coil vezérlőt kell beépítenie, ami alkalmas erre, vagy egy külön kis elektromos szekrényt kell építeni minden egyes beltérihez, amely biztosítja az ablaknyitás érzékelő jelének fogadását, és a érintésvédelmileg megfelelő betápmegszakítást.

 

A VRV beltéri egységekbe gyárilag beépített ez a megoldás (is). Csak az ablaknyitás érzékelőt kell bekötnie a beltéribe (szintén egy 2 eres vezetékkel)

 

  • Fűtés a hűtéssel: a beruházási előnyök egyik legfontosabb eleme, hogy ha Ön a hűtött terek fűtését is a VRV-III rendszerrel oldja meg, jelentős megtakarítások érhetők el a beruházási költségek területén.

Bár elvi lehetőség lenne egy teljes épület VRV rendszerű fűtésére, jellemzően a kiszolgáló helységek fűtése - amelyek hűtési igényt nem támasztanak - többnyire gáz (vagy egyéb) fűtéssel valósul meg.

Ha azonban csak a hűtött területek VRV fűtésére koncentrálunk, az előnyök akkor is szembetűnőek. Amit Ön nyerhet:

    • Kisebb kazánteljesítmény, alacsonyabb beruházási költségű kazán.
    • Kisebb méretű kazánház
    • Kisebb méretű vagy kevesebb gázbiztonsági szerelvény
    • Kisebb gázközmű. Ez egy nagyon lényeges elem! Egy gázbekötés költsége nagyrészt arányos a szükséges teljesítménnyel. Ha a hűtött terek fűtési teljesítményét nem kell gázoldalon „bevezetni a házba”, az igen jelentős megtakarítást jelent.

Felmerül Önben a kérdés: rendben van, de mi a helyzet a villamos közművel?

Nos, a válasz nagyszerűsége éppen egyszerűségében rejtőzik: Önnek a hűtés miatt - függetlenül a beépített hűtési rendszer kivitelétől - be kell hozni az épületbe azt az elektromos teljesítményt, ami ehhez szükséges.

A VRV fűtés ugyanezt a közművet fogja használni télen, tehát nincs plusz költség közmű beruházás oldalon.

 

Személyesen is volt szerencsém olyan versenyhelyzetben részt vennem, amikor még a tervezés fázisában versenyeztette a beruházó a VRV kontra folyadékhűtő/gázkazán megoldásokat.

Nos, egy közepes minőségű folyadékhűtős rendszer és egy felső kategóriás gázfűtés beruházási költségeivel összevetve versenyképes és győztes ajánlatot tudtunk összeállítani és megvalósítani, különös tekintettel az üzemeltetési költségekre (melyről később még szólni kívánok.)

 

Egy másik történet még érdekesebb: az egyik hazai nagybank épületberuházási vezetőjével beszélgettem. A bank egy három éves fióknyitási és felújítási program közepén járt, és a program egyik alappillére volt, hogy bizonyos fiókméreteknél a DAIKIN VRV rendszere került kiválasztásra. (A határt a légtechnika határozta meg. Ahol összetett légtechnikai rendszer volt vagy került a fiókba, ott más megoldást választott a beruházó. Ehhez a döntéshez még hozzá kell tennem, hogy 2006-tól, a VRV-III generáció megjelenésével áll rendelkezésre olyan gyári opció, amivel a légkezelők hűtése is a VRV technológiába integrálható.)

 

Nos, a döntés oka egyértelmű volt: a banknak módja és lehetősége volt arra, hogy több évre visszamenőleg megvizsgálja különböző épülettípusok esetében az egyes épületgépészeti felújítások TELJES költségét, és a VRV rendszer nyertesként került ki az elemzésből. És még egy fontos elem: itt csak hűtésről volt szó, a fűtős opció előnyei még bele sem kerültek a „kosárba”.

Az ok egyértelmű volt: felújítási munkák esetében a VRV egyszerű telepíthetősége, kis helyigénye és a lényegesen egyszerűbb csővezeték rendszer telepítésével járó költségek annyival alacsonyabbak voltak egy vizes hűtés rendszer addicionális igényeiből adódó költségeinél, hogy bőségesen kompenzálta a folyadékhűtő és a fan-coil készülékek alapáránál jelentkező különbségeket.

 

DAIKIN VRV-III - az üzemeltetők kedvence:

A VRV rendszerek üzemeltetési költségei hűtési üzemben vitathatatlanul lényegesen kisebb, mint a folyadékhűtős megoldások esetében. Csak címszavakban néhány szó:

  • Rendkívül jó COP értékek néveleges terhelés mellett
  • Kiemelkedő COP értékek a részterhelések figyelembe vételével
  • Nincsenek addicionális fogyasztók a rendszerben (legjellemzőbben a keringető szivattyúk említhetők)
  • Nincsenek téliesítési problémák
  • Nincs fagyveszély
  • Egygombos átállás téli és nyári üzem között. Átmeneti időszakban akár naponta, vagy naponta többször is át lehet állni hűtés és fűtés között.

 

Ezek a tényezők már önmagukban biztosítják azt, hogy egy VRV rendszer éves üzemben tartási költsége 20-50%-al alatta maradjon a vizes rendszerekének.

 

Van azonban két olyan lehetőség, amely behozhatatlan előnyt biztosít az üzemeltetési költségekre valamit is adó felhasználók számára.

 

Az első ilyen pont a hővisszanyerő alkalmazásának a lehetősége. Kevésbé ismert, és hazánkban még nem igazán elterjedt megoldás ez, pedig a közelmúlt beruházásai, épület struktúrái egyre inkább indokolttá tennék ennek a megoldásnak az igénybe vételét.

Miről is van szó konkrétan: ha egy - elsősorban nagyobb méretű - épületen belül egyszerre merül fel hűtési és fűtési igény, azt a hagyományos épületgépészeti megoldások vagy sehogy, vagy csak igen energiapazarló módon tudják megoldani.

A megoldás egyetlen lehetősége a hűtő és fűtőberendezések egyidejű üzemeltetése - amennyiben azok szétválasztása épületegységenként egyáltalán lehetséges.

 

Hogy mennyire reális probléma ez a hazai éghajlati viszonyok között? Nos, fűtési időszakban egész könnyedén találhatunk példákat. Három tényezőt említenék, amelyekből ha néhány egyidőben lép fel, még 0 fok alatti külső hőmérséklet esetén is hűtési igény léphet fel normál épülethasználat esetén is:

  • ˇ Nagy, déli-, keleti fekvésű üvegfelületek
  • ˇ Impozáns világítástechnika
  • ˇ Nagyszámú informatikai és elektronikai berendezés (és itt még közel sem szerver termekre gondolok)
  • ˇ Belső téri hűtők (ital, áruhűtők)
  • ˇ Bent tartózkodók nagy száma

 

Ismerek olyan üzletközpontot, ahol néhány üzletben még január-februárban is hűtési igény lép fel. Itt a folyadékhűtő üzemi tartományában - azaz kb. 0 oC külső hőmérsékletig - egyszerre üzemelnek a hűtőgépek és a kazánok. Mindez egy épületen, egy határoló szerkezeten belül.

És ha 0 oC alatt kikapcsolnak a hűtőgépek - nem tréfálok - indul az izzadás.

 

Szóval a probléma nem légből kapott, mint ahogy a megoldás sem túl futurisztikus. A DAIKIN VRV rendszerének már az előző verziói is rendelkeztek ú.n. hővisszanyerős megoldásokkal.

Ez arról szól, hogy az épületeket blokkokra lehet szétosztani (ahol egy blokk akár egy helyiség is lehet), és csak a blokkon belüli gépekről kell eldönteni, hogy hűtő vagy fűtő üzemben menjenek.

A rendszer nem igényli, hogy minden gép egyszerre menjen hűtő, vagy egyszerre fűtő üzemben.

De ez még csak a dolog első része. A lényeg: ha párhuzamosan egy-egy blokk hűtő illetve fűtő üzemben működik, akkor a hűtött térből elvont hőt nem a környezetnek, hanem a fűtendő területeknek adja át a rendszer.

Gazdaságosságból, üzemköltségből jeles!

 

A másik fontos üzemeltetési költségelem majd csak jövő pénzügyi mérlegeiben jelenik meg. De már nem olyan távoli ez a jövő.

2007 közepétől lép életbe az EU ú.n. F-gáz direktívája. Maga a szabályozás - az ózonterhelő közegek visszaszorítása után - az ózonbarát hűtőközegek mennyiségének és környezeti kibocsátásának csökkenését célozza meg.

Ez természetesen sok lényeges pontban a gyártókat és a telepítőket érinti, azonban van egy olyan előírása, melyet az üzemeltetők sem kerülhetnek meg.

Ez pedig a hűtőközeges rendszerek töltési mennyiségének évenkénti ellenőrzése.

 

Hogy mit is jelent ez? Ha egy hűtőközeges rendszerben a közeg mennyisége meghaladja a 3 kg-ot - legyen az akár klíma, akár kereskedelmi hűtő, akár hőszivattyú, akár bármely technológiai hűtőgép -, évente meg kell mérni a benne található hűtőközeg mennyiségét.

3 kg pedig nem sok, egy nagyobb családi ház multi klímarendszerében is könnyen előfordulhat ez a töltetmennyiség.

 

Mivel a jelenleg rendszerben és forgalomban lévő berendezések nincsenek felkészítve erre, a megoldás csak a közeg lefejtése, megmérése és visszatöltése lehet. Ez pedig idő, és nem kevés költség, tekintettel arra, hogy a feladat szakszerű végrehajtására csak megfelelő eszközparkkal rendelkező szakembergárda képes és alkalmas.

A szabályzó változásra való tekintettel a DAIKIN III generációs VRV rendszere már kiegészíthető automatikus szivárgásellenőrző funkcióval, mely 0,5 kg pontossággal határolja be a rendelkezésre álló közegmennyiséget. Egy gombnyomásra, 30 perc alatt…

(A környezetvédelmi szabályozsáról itt olvashat többet.) 

 

DAIKIN VRV-III - az építészek kedvence:

A VRV rendszerek kis csőátmérői, kis térfogatú és rendkívül csendes kültéri egységei, moduláris felépítés miatt régóta a hasznos helykihasználást szem előtt tartó építészek megoldásrendszereinek részei.

A VRV III megjelenése pedig tovább növelte azt a különbséget, amivel a VRV rendszerek építészeti beépíthetőségeinek lehetőségei jobbak, többek, rugalmasabbak, mint bármely más komforthűtés megoldásé.

 

Pár rövid tényadat:

  • Egy 100 kW-os VRV III rendszer területfoglalása nincs 2 m2. Egy magas minőségű, hasonló teljesítményű folyadékhűtőjé ~4 m2.
  • A VRV III megengedett legnagyobb össz csőhossza 1 km azaz 1000 m, és a legnagyobb magasságkülönbség, ami a beltéri és a kültéri egysége között lehet, 90 m.

Tehát bárhol talál is helyet az építész a kültéri egységeknek - akár lent, akár fent - az elhelyezés nem lehet probléma

  • Gépházba szerelhető kivitel - alaphelyzetben. Szoftverből állítható a ventilátor nyomásteljesítménye, így gépházi beépítéshez sem kell speciális megoldásokat keresni.
  • Műemlék jellegű épületek valódi megoldása: a pincében, vagy padlástérben elhelyezett kültéri egységek és a vékony csővezeték használat jelentős segítséget nyújthat régi, de védett épületek korszerűsítésében.

 

Személyes tapasztalataim is azt mutatják, hogy az ilyen különleges beépítéseknél is üzembiztos, kiválóan működtetett rendszereket lehet megvalósítani.

 

DAIKIN VRV-III - a dizájnerek kedvence:

Egy fontos területről még nem beszéltem: a külsőségekről. Pedig a köztudatban egy jellegzetes kép él a splitklímákról (oldalfali berendezések) és a fan-coil rendszerekről (parapet jellegű, radiátor magasságban beépített berendezések).

 

Igazából ez a kép sem fedi teljesen az igazságot. Splitklímák esetében is találkozhatunk parapet megoldásokkal, és fan-coil berendezés is kapható oldalfali kivitelben.

 

Ha azonban a DAIKIN VRV-ről beszélünk, mindenki megtalálhatja az ízlésének és elképzelésének megfelelőt.

13+1, igen tizenhárom plusz egy féle különböző fizikai megjelenésű beltéri egység közül választhatunk. A hagyományos oldalfalitól a térben álló „fan-coil jellegű” gépekig minden rendelkezésre áll.

 

A típusok részletezése nélkül néhány elvi megközelítés:

  • Kazettás álmennyezeti típusok 600x600-as európai raszter mérethet illeszkedően
  • Kazettás álmennyezeti típusok nagyteljesítményű kivitelekben
  • Kazettás álmennyezeti típusok kétirányú kifújással hosszúkás helyiségekhez
  • Kazettás álmennyezeti típusok kiegészítő befúvók légcsatornás elvezetésével
  • Kisméretű légcsatornás típusok beépített szobai alkalmazásokhoz
  • Szuperlapos légcsatornás típusok helyszűke esetére
  • Ú.n. sarok légcsatornás típusok fal/mennyezet találkozásoknál történő beépítésre
  • Nagynyomású légcsatornás típusok légtechnikai rendszerekbe integrálhatóan
  • Oldalfali típusok a split jellegű alkalmazásokhoz
  • Egy igazi unikum: mennyezetre szerelhető, de négy irányba kifúvó megoldás, ha nincs lehetőség álmennyezet használatára
  • Mennyezetre szerelhető típus egy irányú kifúvással nagy, koncentrált teljesítmény huzathatás-mentes terítésére
  • Fan-coil jellegű típus radiátorszerű vagy szabad térben álló beépítésre
  • Burkolat nélküli fan-coil jellegű típus speciális belsőépítészeti burkolásokhoz

 

És a +1

  • VRV rendszerre integrálható hővisszanyerős kislégkezelők szellőztetés és klimatizálási feladatok egyidejű megoldására, párásítási opcióval.

 

Amikor abba a szerencsés helyzetbe kerülök, hogy egy belsőépítésznek - aki alaphelyzetben, és érthető módon némileg tart a klimatizálás ormótlan megjelenésétől -, „kiteríthetem a lapjaimat”, mindig örömmel aratom le a babérokat, amelyet a VRV által nyújtott lehetőségek megnyitása biztosít a számomra.

 

DAIKIN VRV-III - a gépész tervezők kedvence:

A VRV rendszerek egyik igen fontos paramétere - és egyben egyik kiemelkedő előnye - hogy gyakorlatilag előre méretezettek.

Ez azt jelenti, hogy a tervezőnek a legfőbb feladata az egyes helyiségek hőszükségletének illetve hőterhelésének kiszámítása.

 

Ha ezután kiválasztásra kerül a műszakilag és esztétikailag is megfelelő beltéri egység, a csőrendszer tervezése már töredék időt vesz igénybe a vizes rendszerekhez képest.

Még ha a bonyolultabb, kézi módszert is választja, akkor sincs más dolga, mint az optimális és épületszerkezeti szempontból is kivitelezhető csőnyomvonal meghatározása után összeadni, hogy az egyes csőszakaszok mennyi beltéri egységet látnak el.

A „mennyi” szó pedig semmi mást nem jelent, mit hogy az adott csősza